Aljzatbetonozás és esztrich: mikor melyik kell?

A padlóburkolat minősége nagyrészt azon dől el, ami alatta van. Az aljzatbetonozás m2 ár kérdését ezért soha nem önmagában érdemes feltenni: előbb el kell dönteni, hogy egyáltalán milyen aljzat kell. Négy megoldás keveredik a köznyelvben - a hagyományos betonaljzat, a cementesztrich, az anhidrit (kalciumszulfát) esztrich és az önterülő kiegyenlítő -, és ezek nem egymás szinonimái. Más a vastagságuk, más a szilárdságuk, más a száradási idejük, és nem ugyanoda valók.

Aljzatbeton, esztrich, kiegyenlítő: mi a különbség?

A hagyományos betonaljzat helyszínen kevert vagy transzportbeton, jellemzően 6-12 cm vastagságban, gyakran hegesztett hálóval vasalva. Teherhordó szerepe is lehet, ezért garázsba, pincébe, talajra épülő padlóba, illetve ott használjuk, ahol nagy szintkülönbséget kell áthidalni. Felülete durva, önmagában ritkán burkolható, szinte mindig kiegyenlítés kerül rá.

Az esztrich ezzel szemben nem szerkezeti elem, hanem teherelosztó és síkképző réteg. A cementesztrich a legelterjedtebb: cement kötőanyagú, 4-8 cm vastag, vizes helyiségbe és padlófűtés fölé is alkalmas. Az anhidrit vagy kalciumszulfát esztrich folyós, önterülő módon készül, vékonyabban terül és jobban körbeveszi a padlófűtés csöveit, viszont nedvességre érzékeny. Az önterülő aljzatkiegyenlítő pedig már csak a finomsíkot adja: 2-30 mm vastagságban, a meglévő aljzat hibáinak eltüntetésére.

Az aljzattípusok összehasonlítása

A választásnál a szilárdság is szempont: lakásba jellemzően C20 vagy C25 minőségű beton, illetve CT-C20-F4 vagy annál jobb cementesztrich a szokásos. A jelölés első fele a nyomószilárdságot, a második a hajlító-húzó szilárdságot adja meg; padlófűtés fölé F4 az alsó ésszerű határ, mert a réteg vékony és hőmozgás terheli.

Mikor melyiket válassza?

• A régi burkolat lebontása után a meglévő aljzat ép, csak hullámos: önterülő kiegyenlítő 3-10 mm-ben, ez a leggyorsabb és legolcsóbb út.
• Több centis szintkülönbség vagy elbontott válaszfal helye, meglévő teherbíró aljzaton: kiegyenlítő nem elég, kötött esztrich vagy rétegvastagságra tervezett kiegyenlítő kell.
• Padlófűtést épít be: úsztatott cementesztrich vagy anhidrit esztrich, hőszigetelésre fektetve, szegélyszigetelő csíkkal.
• Talajra épülő padló, garázs, pince, teraszlejtés: hagyományos betonaljzat, alatta talajnedvesség elleni szigeteléssel.
• Fafödém, tetőtér, ahol a többletsúly vagy a nedvesség problémás: száraz esztrich rendszer.

Vastagság és száradási idő: a leggyakoribb csúszás oka

A felújítások ütemtervét jellemzően nem a betonozás, hanem a száradás borítja fel. A hüvelykujjszabály cementesztrichnél: az első 4 cm hetente 1 cm-t szárad, e fölött a folyamat lelassul, a hátralévő centik nagyjából duplázódnak időben. Az anhidrit gyorsabb, viszont a felületén keletkező kérget csiszolással el kell távolítani, különben a ragasztó nem tapad.

Az időpontok tájékoztatók: hideg, párás vagy szellőzetlen térben a duplájára is nyúlhatnak. A biztos módszer a mérés. Cementesztrichnél a szakmai gyakorlatban 2,0 CM százalék alatt burkolható kerámiával, 1,8 CM százalék alatt fa és rugalmas burkolattal, padlófűtéssel pedig 1,8, illetve 1,5 CM százalék a szokásos határ; anhidritnál ezek az értékek 0,5, illetve 0,3 CM százalék körül vannak. Mindig a burkolóanyag és az esztrich gyártójának adatlapja az irányadó.

Aljzatbetonozás m2 ár: mire számítson?

Az aljzatkészítésre nincs külön soros tájékoztató munkadíjunk, mert a réteg vastagsága, a bejuttatás módja (kézi, zsákos vagy szivattyús) és a helyszín megközelíthetősége teljesen átírja a költséget. Az alábbi sávok ezért tapasztalati sávok, budapesti lakásfelújításokból; helyszíni felmérés nélkül nem árajánlat.

Két gyakori félreértés tartozik ide. Az egyik: a zsákos szárazbeton kiskereskedelmi ára önmagában keveset mond, mert egy 5 cm-es réteghez négyzetméterenként nagyjából 90-100 kg anyag kell, ami 3-4 zsák. A másik: az anyagár mellett az emeletre juttatás, a keverés és a bedolgozás adja a költség jelentős részét, lift nélküli épületben ez lehet a legdrágább tétel.

Padlófűtés alatti aljzat: az úsztatott rétegrend

Padlófűtésnél az esztrich nem tapadhat a szerkezethez, mert a hőtágulást el kell tudni nyelnie. A helyes rétegrend alulról: teherhordó födém, kiegyenlítés vagy szintbe hozás, hőszigetelés (padlófűtéshez jellemzően 3-8 cm, alatta fűtetlen tér esetén több), fólia, a fűtéscsövek rögzítése, majd az esztrich. A falak mentén körben szegélyszigetelő csík fut, amely mozgáshézagot ad, és a nagy felületeket dilatációs fugákkal mezőkre kell osztani - a szokásos ökölszabály szerint körülbelül 40 m2-enként, illetve 8 méternél hosszabb élnél mindenképpen, valamint ajtónyílásoknál.

A csövek fölött cementesztrichnél legalább 45 mm, anhidritnél 35 mm takarás javasolt, különben a felület a csövek vonalában felrepedhet, és a burkolaton is látszik a hőminta. A burkolás előtt kötelező a felfűtési protokoll: cementesztrichnél jellemzően a 21. nap után, anhidritnál a 7. nap után indul, alacsony előremenő hőmérsékletről, néhány naponként emelve, majd visszahűtve. Erről érdemes írásos jegyzőkönyvet kérni, mert burkolati reklamációnál ez az első kérdés.

Tipikus hibák és az aljzat átvétele

1. Túl korai burkolás: a legdrágább hiba, a beszorult nedvesség a ragasztót és a fa burkolatot is tönkreteszi.
2. Elmaradt alapozás: a poros, felszívó aljzatból a kiegyenlítő elveszti a vizét, és porzó, gyenge réteg lesz belőle.
3. Hiányzó szegélyszigetelő csík: a merev peremnél az esztrich felrepedhet, padlófűtésnél hanghíd is keletkezik.
4. Túl vékony réteg kiegyenlítővel: 10 mm fölött már rétegvastagságra alkalmas terméket kell választani.
5. Elhagyott dilatáció: nagy, összefüggő felületen szinte biztos a repedés.

Az átvételnél három dolgot érdemes megnézni. A síkságot 2 méteres léccel: burkolat alatt jellemzően 3 mm, ragasztott parketta és vinyl alatt 2 mm alatti eltérés az elvárás. A szilárdságot egyszerű karcpróbával, illetve kopogtatással - az üregesen kongó rész később kirepedhet. A nedvességet műszeres méréssel, nem tapintással. Ha ezek rendben vannak, a burkolat is hosszú életű lesz.